Ma azért nem főztem kicsicsajnak, mert egész nap a városban barangoltunk családostul, ebédidőben pl. az alváslabor ambuláns rendelésén. Merthogy a lányom, amikor időpontot kértünk, katasztrofálisan aludt. A helyzet mostanra már rózsásabb, közben volt egy egészen ideális állapot is, amikor szinte visszatért az a tökéletesen alvó kisbaba, aki 7 hónapos koráig volt, de ettől függetlenül azért elmentünk, mert a hasznos tanácsok mindig jól jöhetnek. És most közhírrés is teszem a vizit tanulságait, hátha másnak is. 

Ami meglepett, hogy a doktornő szerint minden olyan szempont, ami szerintem felborította annak idején a lányom alvási szokásait, mint pl. fogzás, állástanulás (kicsit túl korán), lényegtelen az alvás szempontjából. Hát nem tudom, azért ha nekem fáj a fogam, vagy izomlázam van, elég szarul alszom, és nem vagyok meggyőződve róla, hogy egy 7 hónapost az ilyesmi kevésbé visel meg, de sebaj, nem kell mindenben egyetértenünk.

Meg le kéne szoktatni a cicin elalvásról, amire szintén ebben az időszakban szokott rá. Na, ezt én is szeretném, most már csak ki kéne bírnia valakinek. Amikor olvasom vagy hallom ezt a félig sírnihagyásos verziót (lényegében: maradjon a gyerek a kiságyban, és tanuljon meg egyedül elaludni, mi csak nyugtassuk meg, hogy nem tűntünk el, a közelben vagyunk és számíthat ránk), mindig olyan működőképesnek tűnik, még ha tudom is, hogy baromi nehéz lesz. De próbáltam már párszor, és soha nem sikerült 20 percél tovább csinálni. Persze most is elhatároztuk, hogy megpróbáljuk, és mindketten következetesen leszünk. Ma aztán adtunk egy esélyt a dolognak, de megintcsak 20 perc múlva adtuk fel, és áttoltuk az egészet hétvégére, hogy legalább a pasi tudjon aludni, ha már holnap meló. Addig is minden nap "eddzük" majd kb. ugyanennyit, meglátjuk, lesz-e hatása. De megmondom őszintén, nem tudom, hogy fog ez működni a hétvégén. Amikor meghallom azt a szörnyű kétségbeesett sírást, rögtön eszembe jutnak azok az elméletek, amelyek szerint ilyenkor a gyerek csak azt tanulja meg, hogy anyára nem lehet számítani, és persze rögtön úgy is érzem magam, mint egy anya, akire nem számíthat a gyereke:). Kicsicsaj most is 3 perc sírdogálás hergelte fel magát úgy, hogy még hányt is egy kicsit, bár egyébként már nagyon ritkán szokott bukni. Pedig egyébként inkább biztosan kötődő típus, azaz tök jól elvan nélkülem is, nem sírdogál, ha valaki mással van, csak akkor akar hozzám jönni, ha meglát - csak éppen az elalvás a heppje...

Viszont a doktornő mondott pár érdekes dolgot a kajálásra vonatkozóan is, amik hasznosak lehetnek és megérdemelnek egy kis nyilvánosságot, még akkor is, ha szerény és laikus személyem szerintem nem olyan súllyal esnek latba alvásügyben, mint szerinte.

Szóval:

- gyümölcsöt inkább ne adjunk neki már délután, mert ettől fájhat a hasa. Bár egyrészt a lányomon határozottan látszik, hallatszik és... szaglik;), ha megárt a sok gyümölcs - vagy bármi - a pocakjának, ráadásul baromi ritkán fordul elő, azért ezt be fogom tartani. Nyilván nem kell vaskalaposan, a doktornő is mondta, hogy ha akarok, nem baj, ha néha uzsonnára gyümölcsös gabonapelyet kap, de legtöbbször inkább hanyagoljuk.

- ő a gabonának nem nagy híve, bár baja sincs vele. Én viszont azt gondolom, a gabona tartalmaz másfajta tápanyagokat, mint a zöldségek és a hús, amikre időként szükség lehet, így ebben inkább a táplálkozási szakértők táborára hagyatkozom. A konklúzióm az lett, hogy a lányom délelőttönként fogja ezentúl kapni a gyümölcsöt magában, a gabonapelyheket viszont továbbra is használni fogom a főzelékek sűrítésére.

- a délutáni étkezéseket ne hagyjam besűrűsüdni: az anyatejet megelőző vacsorát, amit a napokban kezdtem bevezetni, egyelőre hanyagoljam, szintén a poteciális hasfájás miatt. Anyatej előtt utoljára a délután 4-5 körüli evés legyen az utolsó, ami a fentiek fényében ne gyümölcs, hanem zöldség legyen. Egy ekkora gyereknek (10 hónapos) csak napi 3 étkezésre van szüksége a kétszeri tejes étkezés (kb 500 ml tej vagy HA tápszer) mellett. Jó, rendben, ezt elfogadom, vacsibevezetés halasztva, csak tudnám mikorra. Tippem szerint egy éves kora küröl fogom újrakezdeni a bevezetést. Végülis minél később hagyjuk el teljesen az anyatejet, annál jobb. (Egy bizonyos ésszerű határon belül - szerintem.)

- ellenőrizzem le fejéssel az anyatej menyiségét, mert a másik ok, amiért a babák nem szoktak aludni, az éhség, és a mellgyulladásnak ne dőljek be. Azaz ne dőljek be annak, hogy két hete olyan mellgyulladásom lett, hogy hányingerem lett a fájdalomtól, és éjszaka fel kellett keltenem a pasit, hogy mentsen meg - mert az ilyesmi nagyon csalóka lehet. Hjhaj, de azért ha ezt azon az éjszakán, amikor további nem túl finom kísérő szavaktól ölelve megfogalmazódott bennem, hogy a kurva anyját az egész szoptatásak, meghallottam volna azt a legártatlanabb feltételezést, hogy ez a tej kevés, amiből 150 ml-t fejtem le, és akkor éppen csak elviselhető méretűvé zsugorodott az előzőleg öklömnyi csomó, hááát, lehet, hogy nem élte volna túl a szerencsételn jószándékú illető:). Mindenesetre akkor én most ünnepélyesen úgy veszem, hogy le van ellenőrizve az a mennyiség. Viszont ha nem lenne elég tényleg, azért 10 hónapos gyereknél már igazán nem lenne para a szörnyű és méltán hírhedt tápszer sem - szerintem. 

Remélem, tanulságos volt! További jó főzőcskét mindenkinek, nekem meg kitartást a hétvégére!:) Addig meg még jelentkezem receptekkel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.