Kicsit off-topic, de gondoltam, hátha akad 5-10 lelkes olvasóm között, akit érdekelnek alvástémában a fejlemények. Nos, a drága ded étrendjét rögtön megváltoztattuk, de ez - a várakozásoknak megfelelően - gyakorlatilag semmilyen hatással nem volt az alvásrendszerére, sőt miután meghallotta az alváslaborban, hogy mi tulajdonképpen szerencsések is vagyunk, rögtön elkezdett hajnalban is újra felébredni, meg mindent, amiből már éppen kigyógyult. 

Viszont tényleg minden este "hagytuk sírni" a hétvégéig, minden este úgy 20 percet, és kb. 3-5 percenként mentünk be megnyugtatni. Persze péntekre már világossá vált, hogy képtelenek leszünk így végigtolni akár egyetlen éjszakát is, mert gyengék vagyunk és tökéletesen alkalmatlanok vagyunk mindenre, aminek nem egyenes következménye egyetlen leánygyermekünk elkényeztetése. Viszont óriási, 20-20 perces erőfeszítéseinknek mégiscsak lett egy pozitív hozadéka: amikor bementünk hozzá, a szegény megfélemlített gyerek már abbahagyta a kétségbeesett zokogást, és örült a jelenlétünknek. 

Ezt kihasználandó vezettük be azt a megoldást, hogy minden elalvás előtt odahúzom a matracot az ágyához, és megvárom, amíg elalszik, és kombináltuk a cicin elalvásról való leszoktatással. Hogy biztosan jóllakjon elalvás előtt, folyamatosan ébresztgetem evés közben, amíg vigyorogva le nem fordul, ahogy reggelente szokott. (Megmondom őszitén, kiváltottuk a HA tápszert, párszor próbálkoztam is vele, evés előtt/evés után/evés közben, de falakba, illetve konok szájzárba ütköztem mindannyiszor.) Azután lefekszem mellé, mondok egy mesét, kényelmesen elhelyezkedem, és csendben pihizek, amíg el nem alszik. És most boldogan jelenthetem: a lányom este kb fél 9-től reggel kb. 6-ig folyamatosan alszik, valamint napközben is kétszer 1-1,5 órát, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Megint, végre. Kétszer fordult csak elő azóta, hogy 11-12 körül felébredt. Akkor megszoptattam, mert az volt az érzésem, hogy éhes, vissza is aludt, reggelig, egy hang nélkül. 

Tulajdonképp hasznos volt ez az alváslabor, a befekvést, úgy tűnik, meg is úsztuk, bár a tanácsokat nem tartottuk be pontosan. De M. egyre rövidebb idő alatt elalszik, sőt már fekszik le, ha meglátja, hogy húzom oda a matracot. Nyilván ezzel csak egy másik függőségbe konvertáltuk az előzőt, viszont sokkal kevésbé drasztikusan, és napi 3-4-szeri sziesztát simán megér, hogy kicsicsaj is, én is kialusszuk magunkat, sőt még melózni és tanulni is jut időm. Lehet, hogy pár hónap múlva, ha a híres-neves anyai ösztön (?) úgy diktálja, eggyel megint továbbléphetünk, és már a jelenlétünk nélkül is menni fog az elalvás. 

Amúgy igazán benne lehetne a mindenféle szoptatási útmutatókban, hogy attól, hogy igényszerint nyomatjuk, még nem célszerű hagyni, hogy el is aludjon rajta a gyerek. Az ilyen amatőrök, mint én, talán ritkábban szívnák meg. Vagy benne volt, csak én nem emlékszem?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://babamamakaja.blog.hu/api/trackback/id/tr57966465

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.