A leves különlegessége a fahéjas fűszerezés. Amikor először csináltam, kifogyott a szerecsendió, és a párolódó zellert szagolgatva azon agyaltam, mivel lehetne helyettesíteni. Akkor találtam ki a fahéjat, és azóta is nagy kedvenc ez a verzió. És persze baromi büszke vagyok rá;)

Hozzávalók:

• 1 nagyobb fej zeller
• 1 közepes fej vöröhagyma
• kukoricacsíra-olaj
• gabonapehely vagy rizs a babának

plusz anyának:

• só, bors, fahéj
• 1-1,5 dl tej
• piritós

Ha a világ legszebb gyermekének adagját nem fűszerezzük, 6 hónapos kortól is adható.

A kockákra vágott zellert párolóedényben, kb. 8 dl vízzel felraktam puhulni. (Lehet sima edényben is csinálni, de én a nagymamámtól kaptam egy párolót a dédunokája születése alkalmából... azóta is áldom a nevét érte:).) Amikor a kockák elkezdtek puhulni (kb. 10-15 perc múlva), hozzáadtam a hagymát is, majd kb. 5 perc múlva kivettem a zöldséget, és elkezdem a pépesítést. A párolóvizet fokozatosan adtam hozzá, amíg a kis zabagépnek megfelelő állagú nem lett. Ekkor kivettem 1 adagnyit neki, amit összekvertem az előzőleg már elkészített zabkorpával. Az övét most egyáltalán nem fűszereztem, de volt már, hogy tettem bele neki fahéjat, úgy is nagyon szerette. A többi pépet visszatettem a megmaradt főzővízbe, öntöttem hozzá kb. 1 dl tejet, megsóztam, diszkréten megborsoztam, bővebben megszórtam fahéjjal, majd az egészet összeforraltam. Közben bedobtam a kenyeret a pirítóba. Szuper volt, az unokázni érkező anyósom rostáján is átment:) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.